Az asszisztált egyensúlyi tréning hatékonysága krónikus vestibularis rendszeri szédülésben

Absztrakt: Bevezetés: A szédülékenység népegészségügyi jelentőségét az adja, hogy a szédüléssel orvoshoz forduló betegek száma nagy. Az egyensúlyrendszeri betegségek kezelésében nagy jelentősége van a fejlesztésnek, a tréningnek. Célkitűzés: Egy olyan egyszerű gyakorlatsor kialakítása volt a célunk, mely hozzátartozó felügyelete mellett végezhető, és eredményessége számszerűen értékelhető. Módszer: A betegek kórházi kezelésük alatt keringésjavító infúziós kezelést kaptak, és egyensúlyi tréninget végeztek. Az eredmények ellenőrzéséhez Jacobson és Newman kérdőívének magyarra fordított változatát alkalmaztuk. Az objektív javulás megítéléséhez ultrahangos számítógépes kraniokorpográfiás méréseket alkalmaztunk. A statisztikai analízis során ANOVA- és Kruskal–Wallis-tesztet, a többszörös összehasonlításhoz Dunn-féle „post” metódust használtunk (szignifikanciaszint: p<0,05). Eredmények: A kórházi kezelés során a tréningcsoportban a betegek által elért átlagos tréningpontszámok javultak. A nyolcnapos tréning alatt a betegek átlagosan napról napra magasabb pontszámot értek el, tehát az egyensúlyrendszert edző feladatok megoldásában a képességeik javultak. A tréningprogram hatékonyságának ellenőrzésére alkalmazott kérdőív eredménye egyértelmű javulást mutatott. Következtetések: A keringésjavító kezeléssel egy időben végzett asszisztált egyensúlyi tréning szignifikánsan csökkentette a tüneteket, javította az életminőséget. Bár az egyensúlyzavar nem gyógyult meg, a betegek állapotában mégis egyértelmű javulás mutatkozott. Orv Hetil. 2018; 159(12): 470–477. | Abstract: Introduction: Physicians are found to have a great and increasing amount of patients suffering of vertigo in their everyday practice. For the treatment of the balance disorders, a vestibular training was introduced which played an influential role based on our study. Aim: Our aim was to create an easy and comprehensible training program which can be performed even with a family member. Methods: Our clinical treatment consists of intravenous vasoactive medicine administration, combined with vestibular training. For the investigation of the improvement we used the Jacobson and Newman questionnaire, and ultrasound-computer-craniocorpography. The statistical evaluation was based on ANOVA, Kruskal–Wallis test and Dunn’s post method (p<0.05). Results: After the combined clinical treatment, the patients’ average training results showed improvement. Following the eight-day training, the patients scored higher results from day to day due to the improvement of their abilities while doing the different tasks. Moreover, the questionnaire results also showed the improvement of their status. Conclusions: By improving the brain stem circulation, combined with an assisting training program, there is a significant decrease in the complaints and an overall improvement in the quality of life, even though the imbalance cannot be cured. Orv Hetil. 2018; 159(12): 470–477

Cervicalis vertigo – létező kórkép vagy fikció? = Cervical vertigo – reality or fiction?

Absztrakt: A cervicalis vertigo létezése napjainkban is vita tárgyát képezi. A kórkép alaptézise, hogy a nyak rendellenessége szédülést okoz. Maga az elnevezés nem pontos, hiszen a leírások alapján nem is igazi vertigóról van szó. A cervicalis vertigóra leginkább jellemző tünetek a nyaki fájdalom vagy diszkomfortérzet, az egyensúlyzavar vagy bizonytalanságérzet és a nyaki mozgáskorlátozottság. A kórkép eredete nem tisztázott egyértelműen. A szakirodalom alapján négy, leginkább elfogadott hipotézisről beszélhetünk: neurovascularis, vascularis, proprioceptív elmélet és migrénasszociált cervicalis vertigo. Ezek közül a neurovascularis elmélet már idejétmúlt, létezése egyértelműen megcáfolható. A cervicalis vertigo diagnózisának felállításakor minden esetben az alábbi nehézségekkel szembesülünk: nincs a kórképre specifikus diagnosztikai módszer, cervicalis vertigóra pathognomicus klinikai elemek nem állnak rendelkezésre, egyértelmű terápiás ajánlás nem létezik. A kórkép felállítása kizárásos elven alapul, azonban a pszichogén vertigo lehetősége további nehézségek elé állítja a klinikusokat. Kezelését illetően a manuálterápiás eljárások – vestibularis fejlesztőgyakorlatokkal kombinálva – tűnnek a leginkább célravezetőnek. Orv Hetil. 2019; 160(25): 967–972. | Abstract: The existence of cervical vertigo is still a question under debate. The basic hypothesis of the disease is that the abnormalities of the neck cause dizziness. The name itself is not accurate, as on the basis of the descriptions we cannot talk about true vertigo. The most common symptoms of cervical vertigo are cervical pain or discomfort, imbalance or dizziness and limitation of cervical movement. The origin of the disease is unclear. Based on the literature, there are four most accepted hypotheses: neurovascular, vascular, proprioceptive theory and migraine-associated cervicogenic vertigo. Of these, the neurovascular theory has already been discredited and its existence is clearly disproved. When diagnosing cervical vertigo, we always face the following difficulties: there is no diagnostic method specific to the disease, pathognomic clinical elements are unavailable, no clear therapeutic recommendation exists. The diagnosis of the disease requires the exclusion of alternatives, but the possibility of the existance of psychogenic vertigo causes further difficulties for the clinicians. Regarding the treatment, the combination of manual therapies and vestibular rehabilitation seems to be the most effective. Orv Hetil. 2019; 160(25): 967–972